Hollywood történetalkotói válsággal küzd. Mi, filmrajongók pedig ki vagyunk éhezve az eredetiségre. Dömping van a folytatásokból, a remake-ekből és a reboot-okból. Kevés az igazán eredeti ötlet. Néha jön egy Nolan egy Eredettel, egy Scorsese egy Viharszigettel, ilyenkor nézünk, mint a moziban. Amikor Fincher bejelentette, hogy filmet csinál egy közösségi weboldalról, csak lestem. Hogy miről?! Készül egy film a hagyományos torpedó-játék alapján is. Én pedig egyre kevésbé lepődöm meg. Akárcsak nemrég azon, hogy az angolok mozgóképet készítettek egy király dadogásáról. Azonban, miután megnéztem a filmet, elszállt minden szkepticizmusom. Bár a Social Network-öt – Fincher-rajongóként ezt igazán szégyellem – még nem láttam, de bizony A király beszéde megér minden díjat, amit odaítélnek neki.
A film megtörtént eseményeken alapul. A két világháború között járunk, V. György (Michael Gambon) uralkodásának végén. Két fia közül az idősebbik, a trón várományos David (Guy Pierce) nagyvilági, szabados életviteléről hírhedt, aki ráadásul egy férjes asszonynak csapja a szelet. A fiatalabbik, Albert (Colin Firth) erkölcsös és felelősségteljes, inkább alkalmasabb lenne az uralkodásra. Azonban két komoly probléma is útját állja: az egyik az idősebb báty születési előjoga, a másik apró beszédhibája: a dadogása. Képtelen végigmondani egy rádióbeszédet vagy nagyobb tömeg előtt szónokolni. Hamarosan a király meghal, és miközben Európát két hatalmas ellenfél, a hitleri Németország és a sztálini Oroszország készül kettészakítani, az Egyesült Királyság alkotmányos válságba zuhan. Albert végül úgy dönt, hogy egy meglepő munkamódszerrel bíró, liberális gondolkodású beszédterapeuta segítségét kéri. E különös kapcsolat aztán kihatással lesz a világháború alakulására.
A király beszéde történelmi dráma. Nem háborús film, bár háborús időszakban játszódik. Egy csepp akció sincs benne, itt-ott néhány, CGI-vel megtámogatott, szépen kidolgozott nagytotáltól eltekintve a számítógépet is száműzték, így nem a mai trendet követi. S talán pont ezért üde színfoltja a mostani filmes palettának. A film technikai stábja szinte egytől egyig tévés játékfilmeken dolgozott eddig, ez az első nagyobb volumenű filmes munkájuk. Nem is rossz kezdésnek!
A király beszéde történelmi dráma. Nem háborús film, bár háborús időszakban játszódik. Egy csepp akció sincs benne, itt-ott néhány, CGI-vel megtámogatott, szépen kidolgozott nagytotáltól eltekintve a számítógépet is száműzték, így nem a mai trendet követi. S talán pont ezért üde színfoltja a mostani filmes palettának. A film technikai stábja szinte egytől egyig tévés játékfilmeken dolgozott eddig, ez az első nagyobb volumenű filmes munkájuk. Nem is rossz kezdésnek!
A színészek kiválasztása azonban nem zajlott zökkenőmentesen. A főszerepet eredetileg Paul Bettanynek szánták a készítők, azonban ő lemondta a szerepet, mert családjával szeretett volna tölteni egy kis időt. Bettany-t egyébként A pap című sci-fi horrorban láthatjuk legközelebb. Végül Colin Firth vállalta el a felkérést, és nagyon úgy tűnik, jól választott: a szerep nemsokára Oscar díjat hozhat neki.
A másik kulcsszereplő, Lionel szerepének kiosztása sem a megszokott módon történt. Az időhiányban szenvedő készítők egyenesen Geoffrey Rush postaládájába tuszkolták bele a forgatókönyvet, a fedlapján néhány soros üzenettel, amiben elnézést kérnek a szokatlan küldeményért, de csak ily módon tudták Rush-hoz eljuttatni a szkriptet. Rush átolvasta, és csatlakozott a stábhoz.
Mivel eredetileg a király szerepét nem Colinnak szánták, hanem egy sokkal fiatalabb színésznek, kissé furán jött ki, hogy Firth-nél 7 évvel fiatalabb Guy Pierce játssza a Albert bátyját. Nekem ez már az elején szemet szúrt, de aztán sikerült fölülhelyezkednem rajta. Pierce-t mindig is kedveltem, és most sem okozott csalódást.
A filmben több színész ismerős lehet a Harry Potter filmekből. Így a Potterben a Dumbledore professzort játszó Michael Gambon, vagy Féregfark szerepéből Timothy Spall, aki A király beszédében Winston Churchillt játssza zseniálisan. Nem beszélve Helena Bonham Carterről, akinek az elején némi szervezési problémát okozott, hogy a Harry Potter és a halál ereklyéiben valamint A király beszédében is jelen legyen, de utóbbi produkció stábja igazodott az elfoglalt színésznő időbeosztásához. Amit nagyon jól tettek. Carter telitalálat volt a szerepre. Finom színészi játékkal formálja meg a hűséges társat, akire mindig támaszkodni lehet, és a királynőt, akinek megnyerő személyiségét igazán át tudta adni. Erzsébet nem mindennapi nő volt. Kezdetben hozzá sem akart menni Alberthez, pont annak társadalmi rangja miatt. Két házassági ajánlatát is visszautasította, mire végül igent mondott. A II. világháborúban, amíg London vagyonosabb polgárai a bombázások elől vidékre távoztak, addig a királyi család továbbra is Londonban maradt. Amikor pedig bombatalálat érte a Buckingham-palotát, a királynő erre csak annyit mondott: „Most már úgy érzem, szembenézhetek az East Enden lakókkal.”
A másik kulcsszereplő, Lionel szerepének kiosztása sem a megszokott módon történt. Az időhiányban szenvedő készítők egyenesen Geoffrey Rush postaládájába tuszkolták bele a forgatókönyvet, a fedlapján néhány soros üzenettel, amiben elnézést kérnek a szokatlan küldeményért, de csak ily módon tudták Rush-hoz eljuttatni a szkriptet. Rush átolvasta, és csatlakozott a stábhoz.
Mivel eredetileg a király szerepét nem Colinnak szánták, hanem egy sokkal fiatalabb színésznek, kissé furán jött ki, hogy Firth-nél 7 évvel fiatalabb Guy Pierce játssza a Albert bátyját. Nekem ez már az elején szemet szúrt, de aztán sikerült fölülhelyezkednem rajta. Pierce-t mindig is kedveltem, és most sem okozott csalódást.
A filmben több színész ismerős lehet a Harry Potter filmekből. Így a Potterben a Dumbledore professzort játszó Michael Gambon, vagy Féregfark szerepéből Timothy Spall, aki A király beszédében Winston Churchillt játssza zseniálisan. Nem beszélve Helena Bonham Carterről, akinek az elején némi szervezési problémát okozott, hogy a Harry Potter és a halál ereklyéiben valamint A király beszédében is jelen legyen, de utóbbi produkció stábja igazodott az elfoglalt színésznő időbeosztásához. Amit nagyon jól tettek. Carter telitalálat volt a szerepre. Finom színészi játékkal formálja meg a hűséges társat, akire mindig támaszkodni lehet, és a királynőt, akinek megnyerő személyiségét igazán át tudta adni. Erzsébet nem mindennapi nő volt. Kezdetben hozzá sem akart menni Alberthez, pont annak társadalmi rangja miatt. Két házassági ajánlatát is visszautasította, mire végül igent mondott. A II. világháborúban, amíg London vagyonosabb polgárai a bombázások elől vidékre távoztak, addig a királyi család továbbra is Londonban maradt. Amikor pedig bombatalálat érte a Buckingham-palotát, a királynő erre csak annyit mondott: „Most már úgy érzem, szembenézhetek az East Enden lakókkal.”
VI. György is kiemelkedő személyiség volt. Fiatalabb korában a haditengerészetnél és a légierőnél szolgált. Később személyesen is részt akart venni a normandiai partraszállásban, ám Churchill megakadályozta esztelen, ám hazafias elképzelésének megvalósításában. Míg Európában trónok dőltek össze, ő az angol trónt meg tudta tartani. II. Erzsébet, a jelenlegi uralkodó VI. György és Erzsébet leánya, aki immár 59 éve uralkodik az Egyesült Királyságban.
A legeredetibb forgatókönyv Oscar díjára jelölt David Seidler gyerekkorában maga is dadogott. Még gyerekként hallotta először a király híressé vált beszédét, és később felnőtt fejjel elhatározta, hogy filmet készít belőle. Szándékát jelezte az akkor már nagyon idős anyakirálynőnek, aki arra kérte, hogy a fájó emlékek miatt a film csak a halála után készüljön el. Seidler tiszteletben tartotta a kérést.
A legeredetibb forgatókönyv Oscar díjára jelölt David Seidler gyerekkorában maga is dadogott. Még gyerekként hallotta először a király híressé vált beszédét, és később felnőtt fejjel elhatározta, hogy filmet készít belőle. Szándékát jelezte az akkor már nagyon idős anyakirálynőnek, aki arra kérte, hogy a fájó emlékek miatt a film csak a halála után készüljön el. Seidler tiszteletben tartotta a kérést.
A film kulcsjelenetei mindenképp Bertie (az Albert becézése) és Lionel bensőséges beszélgetései. Remekül szerkesztett dialógusok viszik előre a történetet, hol meghökkenésre, hol mosolyra késztetik a nézőt, de egy percig sem unalmasak. Lionel liberális elképzelései, szokatlan munkamódszerei mindinkább megnyitják a zárkózott és meglehetősen konzervatív Bertie-t, s a kényszerű munkakapcsolat szinte észrevétlenül fordul át barátságba.
Bertie tépelődik. Nem akarja a mérhetetlen felelősséget, ami a király szerepkörével együtt jár, ugyanakkor katonatisztként tisztában van vele, mi az erkölcsi kötelessége, és kész megtenni, amit a nemzet elvár tőle. De eközben fél apjának árnyékától, beszédhibája miatt retteg a nyilvános szereplésektől. Lionel jó érzékkel ismeri föl, hogy Bertie-nek inkább pszichológiai tréningre van szüksége, valakire, aki bátorítja és önbizalmat ad neki, egy barátra, aki rámutat félelmeinek gyökerére. „A tükröd leszek, hogy lásd, ki vagy, ha nem látnád.” – írta valahol Jim Morrison. A királyi család tagjai is ugyanolyan esendő emberek, mint mi, de egyben olyan emberek is, akikre nehéz időszakban példaképként fel lehet nézni. Emberek, akiknek vállain olykor embertelen nyomás van, egy egész birodalom súlya. Ők a nemzet Atlaszai! De ugyanakkor nekik is szükségük van kapcsolatra egy másik embertársukkal, egy „tükörre”. Barátok nélkül nem élet az élet! „Mert csak hasonlók társaságában nem állunk egyedül.” /Eötvös József/
Bertie tépelődik. Nem akarja a mérhetetlen felelősséget, ami a király szerepkörével együtt jár, ugyanakkor katonatisztként tisztában van vele, mi az erkölcsi kötelessége, és kész megtenni, amit a nemzet elvár tőle. De eközben fél apjának árnyékától, beszédhibája miatt retteg a nyilvános szereplésektől. Lionel jó érzékkel ismeri föl, hogy Bertie-nek inkább pszichológiai tréningre van szüksége, valakire, aki bátorítja és önbizalmat ad neki, egy barátra, aki rámutat félelmeinek gyökerére. „A tükröd leszek, hogy lásd, ki vagy, ha nem látnád.” – írta valahol Jim Morrison. A királyi család tagjai is ugyanolyan esendő emberek, mint mi, de egyben olyan emberek is, akikre nehéz időszakban példaképként fel lehet nézni. Emberek, akiknek vállain olykor embertelen nyomás van, egy egész birodalom súlya. Ők a nemzet Atlaszai! De ugyanakkor nekik is szükségük van kapcsolatra egy másik embertársukkal, egy „tükörre”. Barátok nélkül nem élet az élet! „Mert csak hasonlók társaságában nem állunk egyedül.” /Eötvös József/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése